Idén karácsonyra ne te fogyj el!

Decemberben valahogy minden megsűrűsödik: ajándékok, bevásárlás, év végi határidők, családi egyeztetések, óvodai-iskolai programok, menü, dekoráció – és közben jó lenne még meghittnek, türelmesnek és ünnepinek is lennünk. Sokszor nem maga a karácsony fáraszt el, hanem az addigra körénk gyűlő rengeteg apró döntés, feladat és elvárás. Pedig nem az lenne a cél, hogy december 24-re minden elkészüljön, hanem hogy nekünk is maradjon kedvünk, türelmünk és energiánk benne lenni.

A láthatatlan karácsonyi műszak

Munka mellett ajándékokat keresünk, bevásárolunk, egyeztetjük a családi programokat, szervezzük az iskolai-óvodai eseményeket, kitaláljuk a menüt, és közben próbálunk semmit és senkit nem elfelejteni. Csakhogy nemcsak magukat a feladatokat kell elvégezni.

Nem ugyanaz megvenni egy ajándékot, mint észben tartani, hogy kinek kell ajándék, kitalálni, minek örülne, figyelni a keretre, megrendelni, majd gondoskodni arról, hogy időben megérkezzen. Ugyanez igaz a vendéglátásra, a családi látogatásokra vagy akár arra is, hogy ki visz süteményt az óvodai karácsonyra.

A tényleges munkát tehát megelőzi egy kevésbé látható munka: fejben tartani az egészet. És mire a lista végére érnénk, rendszerint már új tételek kerülnek rá…

Az ajándék ára nem a blokk végén van

Az ajándékozás az ünnep egyik legszebb része lehet, közben mégis komoly döntési és pénzügyi terhet jelenthet. Egy magyar, Yettel–Impetus-kutatás szerint a válaszadók negyedét feszültté teszi a karácsonyi ajándékozás. Egy brit YouGov-felmérésben pedig a magas ünnepi költségek mellett az ajándékválasztás, a családi feszültségek és a bevásárlással, vendéglátással járó túl sok feladat is gyakran említett nehézség volt.

Nem is olyan meglepő. Hiszen az ajándék nem egyszerűen egy tárgy. Szeretnénk eltalálni, mire vágyik a másik. Jó döntést szeretnénk hozni, örömet szeretnénk szerezni – lehetőleg úgy, hogy közben a költségvetésünk se boruljon fel.

Ráadásul a készülődés terhei sem mindig egyenlően oszlanak meg. A kutatásokban a nők gyakrabban számoltak be az előkészületekkel és a családi feszültségekkel járó stresszről, és a különbség még látványosabb volt a gyermeket nevelő szülők között.

Így a decemberi teherhez sokszor nemcsak az tartozik hozzá, hogy mit kell még megcsinálni, hanem az is: kinél leszünk, hová fér még be egy látogatás, kit ne bántsunk meg, és hogyan legyen végül mindenkinek jó.

A tökéletes karácsony számlája mindig december 24-én érkezik

Könnyen magától értetődővé válik, hogy legyen szép a lakás, finom a menü, megfelelő az ajándék, jusson idő minden családtagra, és lehetőleg senki ne legyen csalódott. Csakhogy minden ilyen elvárás újabb feladatot termel. Ezért érdemes néha megfordítani a kérdést. Nem azt kérdezni, hogy mi mindennek kell még beleférnie, hanem azt: mi fontos nekünk valójában?

Lehet, hogy öt fogás helyett három is elég. Lehet, hogy nem muszáj három nap alatt négy családi helyszínt bejárni. Lehet előre meghatározott ajándékkeret. És lehet olyan hagyomány is, amit idén egyszerűen kihagyunk. A lelkesedésünkből talán még jutna, de ami sokkal fontosabb: minden decemberi igennek ára van: időben, figyelemben és energiában. Kötelező kérdés, amit újra és újra tegyél fel magadnak a frissen becsúszó feladatoknál, kötelezőnek tűnő dolgoknál: „akarom ezt annyira, hogy karácsonykor ennyivel fáradtabb legyek miatta?”

Amikor sűrűbbé válik az élet, általában azok a dolgok szorulnak ki először, amelyeknek nincs határidejük. Hogy rendesen ebédeljünk, hogy elmenjünk mozogni vagy egyszerűen az, hogy időben lefeküdjünk. Lehet azt mondani: majd az ünnepek után pihenek, csakhogy a szervezetünk nem veszi figyelembe, hogy épp december van, és most néhány hétig más szabályok érvényesek. Ha heteken keresztül az alvásból, az étkezésből és a pihenésből finanszírozzuk a készülődést, annak december 24-én megérkezik a számlája. És valószínűleg nem az fog hiányozni az ünnepből, hogy nem készült el még egy sütemény, hanem az az energia, amivel örülni tudnánk annak, ami elkészült.

Nem az a cél, hogy hatékonyabban készüljünk ki

Amikor túl sok minden van rajtunk, ösztönösen azt keressük, hogyan lehetnénk gyorsabbak, szervezettebbek, hatékonyabbak. Közben sokszor nem jobb rendszerre van szükségünk ugyanahhoz a rengeteg feladathoz, hanem konkrétan kevesebb feladatra.

Mi az, amit el lehet hagyni?
Mit tud más teljes egészében átvenni?
Min lehet egyszerűsíteni?
Melyik elvárásról derülhet ki, hogy valójában senkinek sem olyan fontos, mint gondoltuk?
És miből kell visszavenni ahhoz, hogy nekünk is maradjon energiánk december 24-re?

A valódi tehermentesítés nem azt jelenti, hogy megtanulunk ugyanannyi mindent ügyesebben elvégezni, hanem néha pontosan azt, hogy valamit már nem csinálunk meg.

Nem kell minden karácsonyi szokást életben tartani – magadat viszont igen!

A karácsonyhoz sok megszokás tapad. Van, amit gyerekkorunkból hozunk, van, amit a saját családunkban alakítottunk ki, és van, amit egyszerűen évről évre továbbviszünk anélkül, hogy különösebben rákérdeznénk: nekünk ez még jó így?

Pedig közben változunk mi is. Változik a család, az időnk, az energiánk, az anyagi helyzetünk, az is, hogy mire vágyunk éppen. Ami néhány éve örömet adott, lehet, hogy idén inkább teher; ami korábban fontos volt, lehet, hogy most már kevésbé az.

Érdemes ezért nemcsak azt végignézni, mi van még hátra a decemberi listán, hanem azt is, mi maradhatna le róla. Mi az, amit idén nyugodtan elengedhetünk anélkül, hogy ettől kevesebb lenne az ünnep? És mire vágyunk a szívünk mélyén: mi milyen állapotban szeretnénk megérkezni december 24-re?

Mert az ünnep értékét végül nem az mutatja meg, hogy minden tervet sikerült-e maradéktalanul teljesítenünk. Hiába készül el minden, ha közben mi teljesen elkészülünk. Lehet, hogy éppen attól lesz több helyünk az ünnepre – és több energiánk megélni –, hogy valaminek idén már nem csinálunk helyet.